Ökumenikus imahét 2012, Budakeszi
2012.01.23
Rassay Zsolt

Miről szóltak az ökumenikus napok egy-egy villanásban? Hogyan összegezhetnénk a kereszt/y/ény felekezetek közti egység építésének újabb hetét?

Miközben vissza-visszatekintve „kóstolgatjuk” a ránk köszöntött 2012. évet, a szenvtelen idő könyörtelenül űzi a napokat. Hihetetlen, de néhány nap múlva már vége a januárnak, s a nemrég még messzi holnapok viharos tempóban szertefoszló tegnapokká válnak.

Lám a hagyományos januári ökumenikus imahétről is minap még jövő időben beszéltünk, ám mostanra a kereszt/y/én testvéreinkkel való ez évi közös estékre is rátelepedett a folyvást gyarapodó múlt. A „sok tagból álló egy test” újbóli, örömteli megtapasztalásától feltöltődve azonban friss lendülettel indulunk az egységet sokszor próbára tevő hétköznapokba.

Miről is szóltak hát e minden résztvevő számára üdvös ökumenikus napok egy-egy villanásban?

Hétfő este a katolikus templomban jöttünk össze, ahol a házigazda Kristóf atya az egység hetének bevezetéseként elmondta, hogy a 2012 évi ökumenikus imahét programját a lengyel ökumenikus tanács állította össze, vezérfonalul „Mindnyájan el fogunk változni Urunk, Jézus Krisztus győzelme által” gondolatot választva.

A katolikus templomban igét hirdető Boros Péter református lelkész elmélkedését a „várunk, várakozunk, vágyakozunk” témakörben való gondolkodás köré fűzte. Várakozásunk, vágyakozásunk lehet rezignált, pesszimista, ami lehúz, összetör és lehet reményteli, pozitív, ami megváltoztat, felemel. Bíztatott, hogy higgyünk az Istenben, Aki szavával alkot, és Aki cselekedni akar az életünkben. Ha várakozásunk hittel teli, az Úr új perspektívát ad és, mint egykor Dávidnak, új énekre fakasztja szánkat.

Kedd este az evangélikus gyülekezeti teremben találkoztunk. Itt Szuhánszky Gábor metodista lelkész igehirdetését hallgattuk. Tanításának alapjául Péter apostol első leveléből vett gondolat szolgált: „Mivel Krisztus szenvedett, mi is arra vagyunk hívva, hogy nyomdokain járjunk”. Jézusban a mi szenvedéseink is értelmet nyernek. A szenvedésekkel Isten a maga képére formál. Szavait azzal zárta, hogy a szenvedés kincs, s ha ezt megértjük, megtanulunk hálát adni érte.

Szerdán a baptista imaházban jöttünk össze, ahol az evangélikus tiszteletes Lacknerné, Puskás Sára szólt a hívekhez. Mondandójának alapjául Pál apostol Római levelének következő idézete szolgált: „Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek!” Buzdított, hogy győzzük le a rosszat jóval! Nem fegyverrel, nem erőfölénnyel, nem hatalommal, hanem engedve, hogy szívünkbe áradjon a kegyelem. Ekkor a belénk költöző Jézus viszi győzelemre „harcunkat”. Legyünk a szeretet „bolondjai”!

Csütörtökön a református templomban találkoztunk. Itt a katolikus plébános, Kristóf atya szavait hallgattuk, aki Szent János apostol evangéliumából idézett: „Feltámadása után Jézus a zárt ajtókon át megjelent a tanítványoknak, megállt középen és köszöntötte őket: Békesség nektek!” Igen, a szenvedése előtt magára hagyott, elárult Jézus nem feddett, nem szidott, hanem békességet kínált az apostoloknak és minden embernek; nem a fegyverek csendjét, az eltitkolt gyűlölet látszólagos békéjét, hanem a megbocsátó szív ellenséget is szerető nyugalmát. Szavait azzal zárta, hogy Isten jeleinek kell lennünk, hiszen Jézus olyan szeretettel küld bennünket az emberek közé, ahogyan Őt küldte az Atya. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda…

Pénteken a metodista testvéreknél Ács András baptista prédikátor szolgált, elmélkedett a hitről és a szeretetről, melyek - mint mondta - elválaszthatatlanok egymástól. A hit az Úr kegyelmi ajándéka, amit mindenki megkap, aki kéri Tőle. A hit által jutunk Alkotónkkal helyes viszonyba. A Krisztusba vetett hit szeretettettekre sarkall. A szeretettettekben kiteljesülő hit jutalma pedig az örök élet. „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” - summázta mondandóját a tiszteletes a János apostol első leveléből vett örök érvényű szavakkal.

A kereszt/y/ény felekezetek közti egység építésének újabb hetét hogyan is összegezhetnénk? Nos, a közös esték az öröm, a fény, a testvéri együttlét órái voltak. S a napok múltával mind jobban érezhetővé, tapinthatóvá vált, hogy tartozzunk is bármely felekezethez, az Úr velünk van, mindegyikünket néven szólít és szeretetével körülölel.

 

2019. január 20.
XVII.évf. 3.szám


 hétfő 6:30
 kedd 6:30
 szerda 6:30
 csütörtök 6:30
 péntek 18:00
 szombat 18:00
 vasárnap 8:00
10:00
18:00