Életre kelt a csoda
2011.11.06
Balczó Kornélia

Megelevenedett a makkosi kegyhely története Varga Lóránt: „Kővel, kő nélkül” című színdarabjának ősbemutatóján, mely óriási sikert aratott. A makkosmáriai kegyhely történetét feldolgozó színdarab a 280 évvel ezelőtt, Traub Jánossal történt csodát keltette életre, amikor az Úr megjelent az azóta kegyhellyé vált zarándokhelyen.

Budakeszi szimbolikus jelentőségű kulturális öröksége, a makkosmáriai kegyhely története, Bakács Bernadett alpolgármester ötlete alapján, Varga Lóránt író és Szűcs József rendező munkája révén elevenedett meg.

A darab formabontóan az EFMK lépcsőházában kezdődött, ami a Budakeszi falva fölötti szőlőst idézte fel, majd a nagyteremben folytatódott a makkosmáriai búcsújáróhely történetével. 1731-ben egy legény a budakeszi határszéli szőlőbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent neki a szenvedő Krisztus arca.

Az előadást követően beszédet mondott Bakács Bernadett, alpolgármester:

„A művészet szava, ha hitelesen szól, az egész lelket megragadja. A beszéd ehhez képest felszínes. Ezért inkább magam is tanúságot teszek. Jöhet olyan megpróbáltatás, amikor úgy érezzük, olyan keresztet kaptunk, ami elviselhetetlenül nehéz. Hogy mégis elviseljem, én azt kértem a Teremtőtől, amit a vak koldus a templom lépcsőjén: Add, Uram, hogy lássak! Nem fizikai értelemben való látásról van itt szó, ahogy a próféciában sem, ahol megígérik, hogy a vakok látnak, a süketek hallanak. Olyan látásról van szó, mely a körülöttünk lévő mindennapi valóságon túl látja a lelki, szellemi összefüggéseket is, a spirituális valóságot, mely nem kevésbé reális, mint a hétköznapi élet kézzel fogható valósága. Gyümölcsei ugyanis megmutatkoznak a tapasztalati világban is.

Ezért fontos, hogy megjelenítsük a makkosi kegyhely történetét, hogy szemünk előtt álljon újra és újra, mint reális valóság – hiszen az. Ez az erőforrás megadatott nekünk a múlt egy pontján, és azóta szakadatlanul él tovább, itt van közöttünk, és mai, modernnek mondott világunkban is szükségünk van rá.

Segít a megküzdésben, abban, hogy legyőzzük az elkerülhetetlen nehézségeket, a szenvedést. Segít abban, hogy ne értékeljük túl például az anyagi problémákat.

1. Szükségünk van látásra, mely megerősít, hogy a mulandóság csak látszólagos.
2. Hogy vannak értékek, amelyekre nyugodtan hagyatkozhatunk, mert elpusztíthatatlanok.
3. Igaz, ezt a látást csak hit által kapjuk meg, ha kérjük.

Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor találkozunk az Úrral, ahogy Traub János megpillantotta őt a fán. Isten kezdeményezi ezt a találkozást, és mi szabadon dönthetünk arról, észrevesszük- e vagy nem. A döntés nem könnyű, mert ha szembe nézünk vele, annak ára van: onnantól megváltozik minden. Lehet, hogy ma ezért néznek sokan inkább másfelé.

Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy felidézzük ezt a történetet, ez viszont felelősségünk, hiszen ki más dolga volna, ha nem a budakeszieké.

Kívánom, hogy sokan, sokféle módon leljék örömüket abban, hogy megjelenítik városunk kegyhelyének hitet ébresztő, erőt adó történetét” – fejezte be az alpolgármester asszony, majd felkérte a drámabemutató fővédnökét, dr. gróf Bethlen Istvánt, a Magyar Páneurópai Unió elnökét, hogy ossza meg gondolatait a közönséggel.

Nomen, est omen! – kezdte beszédét dr. gróf Bethlen István –, a név kötelez, azaz a neved a sorsod. Példaként állította, hogy közöttünk ül a mű szerzőjének édesanyja, Majzik Mária, és itt van velünk alpolgármesterünk, Bakács Bernadett is, kinek nevét Soubirous Szent Bernadetthez hasonlította. Majd köszönetet mondott mindenkinek, akik ennek a csodálatos darabnak a létrejöttében részt vettek.

Azon hívőket, akik ma itt ülnek, már nem kell meggyőzni a hitről, de az utca emberét, akik Budakeszin, Budapesten, az egész országban vannak, meg kell győzni! Nehéz időkben sok az ima! – mondta a darabban a plébános. Bár mi nem élünk háborúban, de mindnyájan tudjuk, hogy milyen nehéz időket élünk, és nagyon sok imára lenne szükség. És sajnos az ima kevés. Regnum Marianum, azaz Mária országa vagyunk, de 1-2 évvel ezelőttig a politika megpróbálta kiszorítani a hitet az országunkból, pedig Mária minden hívő keresztényt összeköt. Össze kellene kötnie minden magyar embert is! Hiszen Szent István királyunk az egész országot Szűz Máriának ajánlotta fel. Ő az egész magyarság patrónusa.

A darab méltó Budakeszihez, méltó Makkosmáriához. Pesszimisták még soha semmit nem építettek! – idézte Habsburg Ottót gróf Bethlen István. A pesszimisták a saját életüket sem tudják megoldani. Nem tudnak semmit tenni a közösségért, a településért, Budakesziért, mert csak hittel lehet építeni. Ez sugárzik a darabból is.

Rákay Philipnek – aki szintén a jelenlévők között van – hosszú ideje követem a magyar kultúráért folytatott kitartó küzdelmét. Kilátástalannak tűnő években és időkben is hatalmas harccal – az M1 vezetőjeként, amely televízió a magyar értékeknek a legfontosabb letéteményese – eléri azt, hogy ez a tv valóban betöltse nemzeti küldetését, hivatását. Philip azért tudott eredményes lenni, mert hitt. A hittel mindent el lehet érni. Üzenem mindenkinek, hogy imádkozzon, mert az ima meghallgatásra talál – mondta dr. gróf Bethlen István.

Remélem, hogy a mai nap csak a kezdete annak, hogy hagyománnyá formáljuk, és minden évben előadjuk ezt a darabot. Remélem, hogy Budakeszi és Makkosmária ezen darabról is híres lesz. Ez öntsön hitet az itt élőknek, és előbb-utóbb országos híre lesz a nemzetnek.