MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA CONFERENTIA EPISCOPORUM HUNGARIAE H-1071 Budapest VII., Városligeti fasor 45. Telefon: (36-1) 342-6959, Telefax: (36-1) 342-6957 Mobil: (+36-30) 742-4441; (+36-30) 742-4443 Postai cím: 1406 Budapest, Pf. 79. E-mail: pkt@katolikus.hu

1403/2011

Szent Erzsébet-napi körlevél 2011

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet évről-évre visszatérő ünnepe alkalom számunkra, hogy figyelmünket a hitünkből fakadó tanúságtételre irányítsuk, amelynek igen fontos megnyilvánulása egyházunk karitatív szolgálata. Szent Jakab apostol figyelmeztet bennünket, hogy Hitünk tettek nélkül holt dolog lenne (vö. Jak 2,17).

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa így ír erről Deus caritas est kezdetű enciklikájában: „Az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól. A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése” (Deus caritas est 25).

Az egyház történelmében a kezdetektől fogva jelen van a szeretetszolgálat. Az apostoli testület a missziós parancsnak eleget téve hirdette az evangélium örömhírét, de emellett a szegények, rászorulók szolgálatára is volt gondjuk. Amikor az igehirdetés feladata veszélyeztette a szegények szolgálatára szánt időt (ApCsel 6,1), megszületett a diakónusi testület, „mely az egyház egyik lényeges feladatát – a rendezett felebaráti szeretetet – valósította meg” (Deus caritas est 21). Ez a szolgálat nem pusztán öncélú segítés, hanem Isten Országának hirdetése tettekben megnyilvánulva.

Az egyház karitatív tevékenysége már a kezdeti időkben kivívta a pogányok csodálatát is, és figyelmüket a keresztény közösségre irányította. Kétezer éves történelmünk során az egyház tagjai minden történelmi korban törekedtek szeretettel segíteni a rászorulókon, így téve tanúságot arról, hogy Krisztushoz tartoznak. Ha ez a szolgálat lankadni látszott, a Gondviselés olyan embereket hívott meg, akik a keresztény felebaráti szeretetben gyökeredző szeretetszolgálatot példamutatásukkal felélesztették. Ma sokakat közülük már szentként tisztelünk, mint szerzetesrendek alapítóit, szeretetszolgálatot elindító mozgalmak megszervezőit. Egyházunk evangelizációs, missziós küldetését a diakónia, vagyis a szeretetszolgálat tette hitelessé a világ szemében.

„A társadalom igazságos rendjének kérdése – történetileg nézve – az ipari társadalom 19. századi kialakulásával új helyzetbe került. A modern ipar kialakulása föloldotta a régi társadalmi struktúrákat, s a bérmunkások tömegével radikális változást okozott a társadalom fölépítésében” (Deus caritas est 26). Az új helyzetre reflektáló szociális témájú pápai enciklikák megalapozták a Karitász megalakulását. Hazánkban 1900-ban Keresztény Karitász címmel jelent meg Prohászka Ottokár írása, amely szintén előkészítette a mai értelemben vett Karitász Mozgalom megszületését.

A Magyar Karitászt Serédi Jusztinián bíboros-prímás alapította meg 1931. szeptember 17-én, melynek mintájára még abban az esztendőben minden egyházmegyében megszülettek az egyházmegyei és a plébániai karitász szervezetek. A Karitász megalakulásának külön aktualitást adott a gazdasági világválság. 1938-tól a megszülető Actio Catholica-ba tagozódva végezte tovább áldásos munkáját a Magyar Karitász egészen 1950-ig, amikor is a kommunista diktatúra feloszlatta, és megtiltotta működését a többi egyházi szervezettel és szerzetesrenddel együtt. Hosszú kényszerű szünet után, a rendszerváltást követően 1991. június 14-én hivatalosan is újraszerveződött Katolikus Karitász néven, a Caritas Europa és a Caritas Internationalis tagjaként.

Idén kettős ünnepet ülünk: 80 éve született meg hazánkban a Karitász mozgalom, és 20 éve indulhatott újra útjára a Katolikus Karitász, amely 2001-óta Caritas Hungarica néven tevékenykedik a szeretetszolgálatban, folytatva egyházunk kétezer éves hagyományát.

Az újraindulás óta eltelt 20 évben a Karitász igyekezett helytállni minden olyan esetben, amikor a szegénység vagy a természeti katasztrófák családokat  krízishelyzetekbe sodortak. A kedves hívek adományai adják minden esztendőben az anyagi alapot a sokrétű karitász munkához, amelynek során éhezőkön segítenek, fagyhaláltól mentenek meg embereket, vagy egzisztenciálisan krízishelyzetbe került családokat segítenek át a leküzdhetetlenek látszó adósságcsapdákon. A Karitász nem vállalhatja fel a családfenntartó szerepet, de segít a nehéz helyzetbe került embereknek, hogy később gondoskodni tudjanak önmagukról.

A Karitász csak akkor tud segíteni, ha az ehhez szükséges anyagiakkal rendelkezik. Hálásan köszönjük a kedves hívek adományait, amit sokszor erejükön felül adnak, hogy segíteni tudjunk. Köszönjük azon cégek segítségét is, akik a Karitász által juttatják el a rászorulóknak szánt felajánlásaikat, bizalmuk a Karitász munkájának elismerése is egyben.

Köszönetünket fejezzük ki a Karitász 700 csoportjában segítő mintegy tízezer önkéntesének, a karitászban dolgozó munkatársaknak és igazgatóknak, akik nélkül karitatív szeretetszolgálatunk nem juthatna el a rászorulókhoz.

Ma családok ezrei éppúgy a gazdasági világválság keresztjeitől szenvednek, mint amikor 80 évvel ezelőtt megszületett hazánkban a Karitász. Biztatjuk tehát azokat a plébániákat, ahol még nincs jelen a Karitász, hogy alakítsák meg karitász csoportjukat, hiszen velük még hatékonyabb lehet szeretetszolgálatunk.

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva kérjük a kedves testvéreket, hogy imáikkal és persely adományaikkal támogassák a Karitász munkáját. Megköszönve adományaikat és bátorítva a megalakuló plébániai karitász csoportokat, Szent Pál apostol szavai lelkesítsenek a szeretetszolgálat támogatásakor: Caritas Christi urget nos! – Krisztus szeretete sürget bennünket!

Budapest, 2011.  Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia