A házszentelésről
2013.01.24
Szeleczky Csaba

Vizkereszt után szokás házszentelést tartani. Ilyenkor a pap szenteltvízzel hinti meg lakásunkat és kéri az Úr oltalmát.

20 + C + M + B + 13
(C M B): Christus mansionem benedicat
(Krisztus áldja meg a hajlékot)

Vízkereszt napján ér véget a karácsonyi ünnepkör, kezdődik a farsangi időszak, ami egészen Hamvazószerdáig tart. Ekkor lépett színre Jézus: innen származik az Epiphania Domini, vagyis Urunk megjelenésének ünnepe elnevezés. Az ünnep neve a víz megkereszteléséből, megszenteléséből ered. A liturgikus vízszentelést ekkor végzik. Régebben szokás volt a frissen szentelt vízből haza is vinni, faluhelyen gyakran a kútba is hintettek a szentelt vízzel, így előzve meg a víz zavarossá válását.

A szentelt vízzel ilyenkor szokás házszentelést tartani. A szertartás során a megszentelt ház ajtajára számok és három betű kerül: 20 + C + M + B + 13. De mit is jelent ez? A számok az aktuális évet jelölik; ezt nem nehéz kitalálni. A három betű jelentése: CMB = „Christus Mansionem Benedicat!”, azaz: „Krisztus áldja meg e hajlékot!” (vagy angolul „May Christ bless this dwelling!”). Később a kisded Jézus imádására napkeletről Betlehembe érkező három király nevével is azonosították a három betűt (C = Caspar (Gáspár), M = Melchior (Menyhért), B = Balthasar (Boldizsár)). Vidéken sok helyen volt hagyomány a háromkirályok járása; amikor a betlehemi csillagot egy rúdon vitte a fehérbe öltözött három király egyike. Boldizsár arcát korommal besatírozták, így jelezve szerecsen származását.

A pap szenteltvízzel hinti meg lakásunkat és kéri az Úr oltalmát.

A lakásszenteléskor a pap az ajtófélfára szokta írni az évszámot és három betűt, mely az alábbi módon néz ki:

20†C†M†B†13

A három betű jelentése: Christus Mensionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. (Amennyiben a CMB helyett GMB-t írunk az ajtófélfára, akkor azzal azt kérjük, hogy a három Szent Király közbenjárására áldja meg Krisztus az adott hajlékot.)

Minden házat (lakást, munkahelyet, rendszeres emberi tartózkodásra szánt helyet) célszerű és ésszerű évente újra szentelni (általában Vízkereszt ünnepéhez kötve, mivel ekkor a liturgia része a vízszentelés, mely szentelt vizet erre a célra is célszerű felhasználni).