Emlékezés Dr. Szabó Miklósra
2017.12.22

Dr. Szabó Miklós korábban 10 éven át az egyházközség képviselő testületének világi elnöke volt. Gyászmiséjén Kőrösiné Merkl Hilda mondott beszédet.

Magyar Szentek temploma
2017. december 20.

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak… és van ideje az örömnek és a bánatnak.
(Prédikátorok könyve)

Szeretteinek halála a keresztény ember számára is bánat, mert az elvesztés fájdalom, a hit szemével azonban öröm, mert szeretetünk célba ért, s ez a tudat nem gőgből, hanem az isteni irgalomba vetett reményből fakadó meggyőződés.

Miklósról gondolkodva, életének tényeit látva jelzők helyett a tettek minősítsék őt. Őszinte elismerést és tiszteletet ébresztett bennem életműve, munkájának megszámlálhatatlan kézzelfogható eredménye. Faipari mérnökként dolgozott, kutatott, tanított, könyveket írt.

A legtöbbet Budakeszi város és Egyházközségünk köszönheti a lokálpatrióta Szabó Miklósnak. 1983-ban költözött családjával Budakeszire. Az egyházközség képviselő testületének tagja lett, majd két alkalommal, összesen 10 éven át, a testület világi elnöki tisztét is betöltötte. Az akkor elindult komoly vállalkozások mindegyikéből aktívan kivette részét. Miklós szívósságának és nagy teherbírásának jó hasznát vette a közösség.

Nagy feladatai voltak az 1984-ben a templom tetőzetének felújítása, 1989-ben új zárda építése,1991-ben a kárpótlás révén visszanyert ingatlanok átvétele: a régi kántoriskola, a Bagolyvár, a Makkosmáriai kegytemplom és a régi temető.

1990-ben indult az 1929-ben felépült Zárdaiskola, a mai Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium felújítása. 1993-ban következett a romos állapotban lévő mai Szent László Közösségi Ház újjáépítése, majd kivitelezésének megszervezése, belső berendezésének tervezése és beszerzése sok-sok munkaórával.

1996 októberében a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium új épületrészének átadása következett. A mai napig használatos kémiaterem berendezését is Miklósnak köszönhetjük.

1997-ben a Szent László ház udvarán lévő melléképületben segített kialakítani a Cserkészotthont és két lakást. A ma már 240 tagot számláló, kiválóan működő csapatban gyermekei is ott voltak. Majd 1999-ben a műemléki romtemplom feltárása, megóvása következett. 2000-ben a Havas Boldogasszony templom komplex restaurálása, a régi falképeik javítása, újrafestése kötötte le energiáit.

Hűséges tagja volt a Széchenyi Baráti Körnek is. Örültünk, hogy rendezvényeinkre sokszor betegen is eljöttél. Hiányozni fogsz!

Miklós szigorú, határozott, fegyelmezett ember volt, hiszen a felsoroltak megalkotása másképpen lehetetlen lett volna. Betegsége ellenére rendszeresen részt vett a szentmiséken. Amikor köszöntöttük, meggörnyedve felnézett ránk, és mindig mosolygott. Rendben volt önmagával, hívő emberként elfogadta a betegséget és annak következményeit. Vitte a keresztjét.

Miklós közel 35 éven át volt közösségünk tagja, megdöbbentő mennyiségű munkát végzett a város és az egyházközség javára, nem csoda, hogy űrt hagy maga után. Az ember egész életében úton van. Miklós az égi hazába törekedett, ezért építette a földi hazában elkötelezetten az Isten országát. Az utolsó lépések advent idejére estek.

Az idekívánkozó verset, melyből most idézek, először együtt hallottuk az egyházközség képviselő-testületének karácsonyi ülésén magától Nagy Gáspártól:
    „Az indul el akaratlan
    kinek angyala jelen van.
    Hótalan a hegyek inge
    el kell érnünk Betlehembe!"

Te már megérkeztél, már érted a titkot, már látod a születés csodáját! Legyen részed az örök békében, a soha véget nem érő mennyei örömben! Miklós, Isten Veled!

Kőrösiné Merkl Hilda