Lélek-áldozat
2019.06.14

Beszámoló "Az áldozat" - komplex művészeti tehetséggondozó programról (NTP-MŰV-18-0036).

A mai ember szívében Isten-üresség van mindaddig, amíg rá nem talál a Mennyei Atyára, és rá nem jön, hogy Őrá van szüksége ahhoz, hogy az élete rendbe jöjjön. "Az áldozat" - komplex művészeti tehetséggondozó (NTP-MŰV-18- 0036) programban arra törekedtünk, hogy egy különleges szeretettel világítsunk rá kapcsolataink hibáira, gyengeségeire, amelyek nem mások, mint az Istenhez való viszonyunk eleven jellemzői.

Lelki megtisztulás, lelki átalakulás, minőségi változás: felemelkedés az isteni szférába, a megbocsátás, a lélek gyógyulása által. Rajtunk múlik az elhatározás, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk-e a lelki fejlődésünk érdekében, és tőlünk függ az is, hogy élünk-e a lehetőségeinkkel, amelyeket ajándékba kapunk.

A programba kiválasztott fiatalok közös esztergomi táborozása adta meg az alapot a téma körüljárására: Jézus szenvedéstörténetének mai, a diákokat is a mindennapokban foglalkoztató feldolgozására. A különböző művészeti ágak, a muzsika dallamai, a képzőművészet vizualitása és a dráma játéka nem pusztán az értelmi képességeket hozta mozgásba, hanem mindannyiunkban lelkifolyamatokat is elindított. Az Áldozat cselekménye, és a végleges szövegkönyv is egy lelki folyamat eredménye. Ha mi már megtapasztaltuk Isten szeretetét az életünkben, akkor egy természetes vágy, hogy azt másoknak is továbbadjuk. Isten szeretete megment minket a saját közönyünktől, önmagunk vádolásától, hétköznapi vagy rendkívüli bűneinktől. Sokkal inkább figyelünk a másik emberre, mint a Vele való találkozás előtt.

"Isten szerepét játszva sokkal többet gondolkodtam Róla, mint addig valaha. Próbáltam megérteni, hogy milyen lehet mindig tudni, hogy mi a jó és helyes, és mindenkinek őszintén segíteni. A szerepre készülve én is fokozottabban figyeltem a körülöttem lévő embertársaimra. Bízom benne, hogy ezzel nem csak a szerephez, de Istenhez is közelebb kerültem." (Huszár Balázs 11.a)

Ahhoz, hogy ezt a rohanó világunkban felismerjük, szükségünk van arra, hogy alázatosak legyünk. ”Légy alázatos, és tartsd többre a másikat magadnál." (Fil 2,3) A Szentírásban megfogalmazott erény cseng vissza Németh Áron (11.b) szövegében és rendezésében.

A szereplő fiatalokkal való utólagos beszélgetésből egyértelműen kiderül, hogy ezek a lelki folyamatok, vívódások, amelyek a darab során eljuttatják a háborús veterán apát és a magára hagyott, abortuszon átesett lányát az Isten oltalmába, bennük és bennünk is lejátszódnak. Talán bűneink, lelki sebeink súlya más és más, de mindegyikünkben a Lélek cselekszik. A cselekmény drámaisága, a kiváló színészi teljesítmények, a diákok által megálmodott díszlet és komponált muzsika, valamint az előadás különleges, éjszakai virrasztásba beillesztett ideje mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ugyanaz a lelkület alakulhasson ki bennünk az ünnepre készülve, mint ami Jézus Krisztusban is megvolt.

Bilik János hittanár, igazgatóhelyettes